Fejlécek karantén alatt

Sziasztok! 

Elhoztam nektek pár fejlécemet, amit az utóbbi időben csináltam. Nos, kissé még be vagyok rozsdásodva, de azért igyekszem fejlődni. Most csak azokat a fejléceket hoztam el Nektek, amit a vírushelyzet alatt készítettem! Lássuk a medvét. 

Ezzel kezdtem. Ez volt az első. Emma Stone számomra egy elég kedvelt színésznő volt mindig is, bár az első Zombie Land filmben annyira nem fogott meg, a másodikkal annál inkább. Gondoltam, hogy tökéletes lesz a fejlécemre. Három napig kerestem a megfelelő képet, amíg meg nem találtam ezeket. Ehhez a fejléchez nem tartozik se történet, se blog. Ennek a blognak a nevét viseli címként. Ha valaki igényt tart rá, beszélhetünk róla. Nekem, annyira nem nyerte el a tetszésemet, kicsit csúnyácska az összemosása is, de irtó büszke vagyok rá! Hiszen ez adta a löketet erre a blogra. Amint látjátok a mérete nem 900*600 hanem 900*450. Kicsit kisebb, de úgy vélem a jó dolgokból kevesebbet adnak.*

A következő fejlécről úgy nyilatkozom, hogy leültem és a végén húgom bejelentette, hogy neki ez kell, és már meg van is a fejében a történet. Szóval erre meg ezért vagyok büszke. Talán ez, az a fejléc, amiről nem tudok hosszú oldalakat írni, két okból. Első, hogy húgomé lett a másik pedig az, hogy valami egyszerűt akartam létrehozni. Szerintem ez maximálisan sikerült. Nem is akármennyire. Be kell, hogy valljam, nekem sohasem tetszenek az általam készített fejlécek, mindig találok bennük hibát, hiányosságot, de ha valakinek megtetszik, akkor igenis büszkeség tölt el. Ha minden igaz ezzel a fejléccel még fogtok találkozni valamikor a közeljövőben. 

Nem időrendben haladok a fejlécekkel, hiszen ezt utoljára készítettem. Mégis úgy vélem itt a helye a harmadik helyen. Heather Cox In the end című blogjára készült egy teljes designnal együtt. Nos, tudni érdemes, hogy Heather Cox blogjainak a design részét általában én készítem. Ez a fejléc nagy fejtörést okozott nekem, hiszen Lady Gagáról nagyon kevés a használható kép. Talán azért, mert az egyedisége a nőnek olyan magaslatokon szárnyal, hogy egy vadászgép pilótája nem tudná lelőni. Azonban nem csak, azzal gyűlt meg a bajom, hogy találjak egy értelmes képet Gagáról, hanem az úriemberrel is. Heather híres arról, hogy olyan alakokat akar a fejlécére, akit senki sem használt még fel előtte, és őt aztán nem is izgatja, hogy az adott emberről egy átkozott kép sincs fent rendesen a neten. Így van ez Finn Wittrockkal is, akit vagy gyűlölnek a fotósok, vagy csak mégsem olyan híres, mint elsőre gondoltam volna. Erről a srácról csak fekete-fehér éles képek vannak. Mégis imádtam készíteni, mintha visszarepültem volna a múltban, mikor az első szedett-vetett designját készítettem a blognak. Azért most már kissé tetszetősebb. A blog címére kattintva ti is megkukkanthatjátok. 

Hát, ha a jussát nem is várja, azt minden bizonnyal, hogy ejtsek róla pár szót. Nos, drága Geralt of Rivia, vagy magyarosan Ríviai Geralt eljött a te időd. Nos, mint a facebook posztomban is megírtam jött az ihlet, na meg minden más, ami vele jár. Az első könyvet kiolvastam, most a másodikba kezdtem neki, a sorozatot két nap alatt néztem végig, és a videojáték is érdekes volt. A fejléc színvilága egészen érdekes. Én mindig is szerettem sötét színekkel dolgozni. A fekete-piros örök kedvenc marad. Eleinte két karaktert akartam rá tenni, így aztán két Geralt lett rajta. Nos inkább a könyv eseményeit próbáltam visszatükrözni benne. Ez a fejléc igazán elnyerte a nagyérdemű közönség tetszését. Neki nincs még blogja, viszont szerintem nem is akarom, hogy bárki elvigye. 

Végül, de nem utolsó sorban egy olyan fejlécet hoztam, aminek a stílusa kicsit eltér az enyémtől színvilágát tekintve. Azonban meg kell mondjam szerintem egész vállalható lett. Neki sincsen története vagy blogja. Ezzel a fejléccel annyira nem szenvedtem meg, ezt csak kétszer, vagy háromszor kezdtem neki. Kat McNamara szerepel rajta, szerencsére rengeteg jó minőségű kép van róla. Először erre is Wildflower-t akartam írni, de aztán úgy gondoltam más címet adok neki. Jelenleg Ő is elvihető!*

Jelenleg ennyi fejlécet hoztam, remélem, hogy tetszenek nektek! Írjátok meg mi a véleményetek róluk.

* Címet és idézetet tudok cserélni rajtuk. 

Csóközön; 

Cecily

Üdvözöllek

Sokat gondolkoztam, tervezgettem, mielőtt megnyitottam, ezt a blogot. Számításba vettem az összes pro és kontra érvet, meghánytam­–vetettem magamban a dolgokat, és arra az elhatározásra jutottam, hogy miért is ne? Szóval, hogy őszinte legyek, kicsit félek ettől a nagy „visszatéréstől” hiszen, annak idején, csak úgy eltűntem, mint sokan mások. Hogy ki is vagyok én? Hát igen, lehet ma már senkinek sem mond semmit a nevem. Akkor hát bemutatkozom.  Cecily Brooks vagyok, vagyis ezen az írói néven ismerhettetek évekkel ezelőtt. Akkoriban mindenkinek – vagyis a többségnek – volt egy nagyon szuper menő neve, amin írt, alkotott. Sokaknak azért, mert nem szerették volna, ha tudomást szereznek a blogger tevékenységéről, mások menőnek tartották és azért lett álnevük. Részben én is azért választottam magamnak írói nevet, mert nem szerettem volna, ha olyan emberek olvassanak, akiknek nagyon nem kellett volna. Nekem speciel sok nevem volt az évek során pl.: Maureen Evans, és még sorolhatnám. Nem csak azért változtattam nevet, mert éppen nem volt jobb dolgom. Maureen néven 5SOS-es fanfictionokat írtam, és nem szerettem volna, ha a saját történetemet is azonosították volna vele. Hogy miért pont Cecily Brooks? Nos, a Cecily név kettő okból volt fontos. Az első okom az volt, hogy az egyik kedvenc könyvsorozatom egyik mellékszereplőét is Cecilynek hívták, a második ok az volt, hogy senki sem használta, ezt a nevet. A Brooks pedig a kedvenc pankrátorom vezetékneve. Honnan ismerhettek engem? Én írtam/írom a Purgatórium című blogot, ami jelenleg az újraírás fázisai között halad, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egyszer talán, majd a távoli jövőben kiadom. Aztán volt egy design blogom, a Flegma Pingvin, ahol ötöd magammal designokat csináltam a nagyérdeműnek. Aztán egyszer csak besokaltam. Elegem lett! Így 2016–2017 között valahol, úgy döntöttem, hogy szünetet tartok. Igaz nem jelentettem be, és ahogy fentebb is említettem, egyik napról a másikra eltűntem, de meg voltak az okaim. Egyrészt magánéleti okai voltak, másrészt úgy éreztem, hogy már nem akarom folytatni. Nincs értelme, nincs miért vagy kiért. Alapból magamnak írtam, és azoknak, akiknek tetszett, de a végére — lehetett bármennyire is igényes és eredeti a történet, bármennyire is adtam bele mindent — belefáradtam, hogy harcoljak, hogy a gondosan felépített történetemet, szereplőimet és egyéb dolgomat ne másolják le, vagy azért, hogy ha az embere lánya csinál egy designt, akkor az, akinek csináltam egy „Köszönöm” -öt odabiggyesszen a kibaszott e-mail végére.

A magánéletemben is változások történetek akkoriban. Elkezdtem dolgozni és onnantól kezdve kicsit minden háttérbe szorult. Ahogy kiléptem a nagybetűs életbe olyan tapasztalatokat szereztem, amik alapjaimban változtattak meg. Az évek csak egymásra szaladtak, és kezdtem úgy érezni valami hiányzik. Néha ugyan leültem „szerkeszteni” meg „kódolni” és vártam a csodát. Nos, 2018-2019 között többször terveztem, hogy visszatérek, azonban ezekből semmi sem lett. (Jelenleg a Purgatórium Prológusa át lett írva, csak a drága nővérem még ül rajta, hogy átnézze nekem) Most, hogy itthon kell ülnöm, újra nekiálltam! Írok, és szerkesztek, valamint olvasom a The Witcher könyveket. Várom, hogy mit hoz a jövő, hogy munka és egyéb teendőim mellett, hogy fog sikerülni a blog is.  

Hogy mik lesznek ezen a blogon? Tippek, tanácsok, fejlécek, design ötletek, kritikák, ajánlók, és más egyebek. Azonban azt le kell, hogy szögezzem, hogy ez nem egy design blog, és nem is lesz az. Tőlem nem lehet rendelni semmit – ez így nem pontos, mert ha kéred kritikát/véleményt írok a blogodról, ha nagyon szeretnéd, de nem ez lesz a fő tevékenységem. Erre van ezer meg ezer másfajta blog, mint például a Primadonna, ahol a lányok gyönyörű munkát végeznek! Én inkább azon leszek, hogy olyan dolgokban segítsek, amikre annak idején én magam is kerestem a választ, de nem kaptam. Ilyen például az, hogy mit szeretnének látni egy e-mailbe a designblogok szerkesztői, hogy miért kell olyan kérdésekre válaszolni, hogy „Miért tőlünk szeretnél rendelni?” és erre a kérdésre nem, azt várják, hogy mert csak itt volt aktív a rendelés. Vagy, hogy miért kell olyan karaktert választani, akiről van több éles kép. Lesz szó itt karakterfejlődésről, erőszakról és trágár beszédről. Arról, hogy mi a különbség erotikus és undorító szexjelenet között, és hogy mennyit kellene leírni ebből, hogy még ízléses legyen. Ki szeretnék térni a zsánerekere, célközönségre. Arra, hogy miért kell mindig átolvasnod – mielőtt bétához adod a történetet. Lesz szó illusztrációról és arról is, hogy mennyire érdemes képeket pakolgatni egy történetes blogra.

Lezárásképpen még annyit szeretnék, hogy vigyázzatok magatokra és egymásra! 

Csóközön; Cecily