Üdvözöllek

Sokat gondolkoztam, tervezgettem, mielőtt megnyitottam, ezt a blogot. Számításba vettem az összes pro és kontra érvet, meghánytam­–vetettem magamban a dolgokat, és arra az elhatározásra jutottam, hogy miért is ne? Szóval, hogy őszinte legyek, kicsit félek ettől a nagy „visszatéréstől” hiszen, annak idején, csak úgy eltűntem, mint sokan mások. Hogy ki is vagyok én? Hát igen, lehet ma már senkinek sem mond semmit a nevem. Akkor hát bemutatkozom.  Cecily Brooks vagyok, vagyis ezen az írói néven ismerhettetek évekkel ezelőtt. Akkoriban mindenkinek – vagyis a többségnek – volt egy nagyon szuper menő neve, amin írt, alkotott. Sokaknak azért, mert nem szerették volna, ha tudomást szereznek a blogger tevékenységéről, mások menőnek tartották és azért lett álnevük. Részben én is azért választottam magamnak írói nevet, mert nem szerettem volna, ha olyan emberek olvassanak, akiknek nagyon nem kellett volna. Nekem speciel sok nevem volt az évek során pl.: Maureen Evans, és még sorolhatnám. Nem csak azért változtattam nevet, mert éppen nem volt jobb dolgom. Maureen néven 5SOS-es fanfictionokat írtam, és nem szerettem volna, ha a saját történetemet is azonosították volna vele. Hogy miért pont Cecily Brooks? Nos, a Cecily név kettő okból volt fontos. Az első okom az volt, hogy az egyik kedvenc könyvsorozatom egyik mellékszereplőét is Cecilynek hívták, a második ok az volt, hogy senki sem használta, ezt a nevet. A Brooks pedig a kedvenc pankrátorom vezetékneve. Honnan ismerhettek engem? Én írtam/írom a Purgatórium című blogot, ami jelenleg az újraírás fázisai között halad, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egyszer talán, majd a távoli jövőben kiadom. Aztán volt egy design blogom, a Flegma Pingvin, ahol ötöd magammal designokat csináltam a nagyérdeműnek. Aztán egyszer csak besokaltam. Elegem lett! Így 2016–2017 között valahol, úgy döntöttem, hogy szünetet tartok. Igaz nem jelentettem be, és ahogy fentebb is említettem, egyik napról a másikra eltűntem, de meg voltak az okaim. Egyrészt magánéleti okai voltak, másrészt úgy éreztem, hogy már nem akarom folytatni. Nincs értelme, nincs miért vagy kiért. Alapból magamnak írtam, és azoknak, akiknek tetszett, de a végére — lehetett bármennyire is igényes és eredeti a történet, bármennyire is adtam bele mindent — belefáradtam, hogy harcoljak, hogy a gondosan felépített történetemet, szereplőimet és egyéb dolgomat ne másolják le, vagy azért, hogy ha az embere lánya csinál egy designt, akkor az, akinek csináltam egy „Köszönöm” -öt odabiggyesszen a kibaszott e-mail végére.

A magánéletemben is változások történetek akkoriban. Elkezdtem dolgozni és onnantól kezdve kicsit minden háttérbe szorult. Ahogy kiléptem a nagybetűs életbe olyan tapasztalatokat szereztem, amik alapjaimban változtattak meg. Az évek csak egymásra szaladtak, és kezdtem úgy érezni valami hiányzik. Néha ugyan leültem „szerkeszteni” meg „kódolni” és vártam a csodát. Nos, 2018-2019 között többször terveztem, hogy visszatérek, azonban ezekből semmi sem lett. (Jelenleg a Purgatórium Prológusa át lett írva, csak a drága nővérem még ül rajta, hogy átnézze nekem) Most, hogy itthon kell ülnöm, újra nekiálltam! Írok, és szerkesztek, valamint olvasom a The Witcher könyveket. Várom, hogy mit hoz a jövő, hogy munka és egyéb teendőim mellett, hogy fog sikerülni a blog is.  

Hogy mik lesznek ezen a blogon? Tippek, tanácsok, fejlécek, design ötletek, kritikák, ajánlók, és más egyebek. Azonban azt le kell, hogy szögezzem, hogy ez nem egy design blog, és nem is lesz az. Tőlem nem lehet rendelni semmit – ez így nem pontos, mert ha kéred kritikát/véleményt írok a blogodról, ha nagyon szeretnéd, de nem ez lesz a fő tevékenységem. Erre van ezer meg ezer másfajta blog, mint például a Primadonna, ahol a lányok gyönyörű munkát végeznek! Én inkább azon leszek, hogy olyan dolgokban segítsek, amikre annak idején én magam is kerestem a választ, de nem kaptam. Ilyen például az, hogy mit szeretnének látni egy e-mailbe a designblogok szerkesztői, hogy miért kell olyan kérdésekre válaszolni, hogy „Miért tőlünk szeretnél rendelni?” és erre a kérdésre nem, azt várják, hogy mert csak itt volt aktív a rendelés. Vagy, hogy miért kell olyan karaktert választani, akiről van több éles kép. Lesz szó itt karakterfejlődésről, erőszakról és trágár beszédről. Arról, hogy mi a különbség erotikus és undorító szexjelenet között, és hogy mennyit kellene leírni ebből, hogy még ízléses legyen. Ki szeretnék térni a zsánerekere, célközönségre. Arra, hogy miért kell mindig átolvasnod – mielőtt bétához adod a történetet. Lesz szó illusztrációról és arról is, hogy mennyire érdemes képeket pakolgatni egy történetes blogra.

Lezárásképpen még annyit szeretnék, hogy vigyázzatok magatokra és egymásra! 

Csóközön; Cecily