Kritika #1 Insomnia

Sziasztok! 

Meghoztam az első kritikámat, ami egy Wattpadra írt történet az Insomnia Bumblebee tollából. 

Aki ismer engem, az tudja, hogy a paranormális írásokkal, hogy meg lehet fogni, hiszen a Purgatórium is az, szóval mikor megláttam a történet címkéi között, máris kapott egy piros pontot a szerző. Itt jegyezném meg, nem ismertem a történet szereplőit. Egy kis utána járást igényeltek. Az első fejezet kommentjei között rátaláltam a Trap house kifejezésre, viszont erre egész mást hozott a Google kereső, így utána írtam, a „Youtubers” szót és kidobott egy-két videót. Szóval az egyik  „Offical Music Video” nevezetűre nyomtam rá és hát nagyon remélem, hogy amit ott láttam, azt csak egy Jake Paul It’s everyday bro paródia és nem véresen komoly. Lehet nem leszek túl népszerű, de van az a szint, ami alá nem kellene süllyednie embereknek. Az udvaron játékbabát rugdosni, pénzt mutogatni, úgy viselkedve, mint az öt évesek nem követendő példa. Hiába vannak itthon is rajongóik, ha ez az érték, amit mutatnak a követőik felé az egész szégyenletes. Ez csak az én nézőpontom. Fontos, hogy fel tudd mérni, hogy melyik rétegnek akarsz tartalmat gyártani, nekem ez a viselkedésiforma nem megfelelő, és nem azért, mert prűd vagyok! Azonban, Bumblebee története felkeltette az érdeklődésemet – már nem a valós szereplők iránt, hanem a története iránt – szóval íme a kritikád!

 

 

 

K I N É Z E T

 

Első benyomás: Ahogy megnyitottam a Wattpad linket egy egész szép könyvborító fogadott. A fülszöveg első ránézésre is túl rövid volt. Sok a címke.

Borító: A borító egész egyszerű. Nem tudtam eldönteni, hogy víz fodrozódás-e vagy esetleg más, mégis tetszik. Egyetlen egy kivetnivalóm van, méghozzá, hogy tuti van valami írva a borító tetejére, amit sehogyan sem tudtam elolvasni, és ez bosszantott. A cím betűtípusa is rendben van. Engem egészen megfogtál vele.

 Címkék: Van egy érdekes címkéd egy bizonyos samandcolby, de semmi más nem utal erre sem a történetben, sem a címkék között. Ezzel kezdj valamit, írd utána, hogy fiúxfiú vagy írj a leírásba róla valami figyelmeztetést. (Már ha tényéleg lesz benne ilyen tartalom, ha nem, akkor azt töröld ki) 

F Ü L S Z Ö V E G 

 

Meg kell, hogy mondjam, a fülszövegedtől nem vagyok elájulva. Egyetlen egy összetett mondat, ráadásul háromszor is el kellett olvasnom, hogy mit is szeretnél vele mondani. Olyan érzésem támadt az olvasása közben, mintha már meg lett volna az első fejezet és csak beírtál gyorsan valamit, hogy tovább engedjen. Kissé összecsaptad, amit sajnálok, mert egész szépen fogalmazol. Javaslom, hogy írd át valami egyszerűre. Írj több tőmondatot, kérdezz, csigázz fel. Érd el, hogy akarjam olvasni. Úgy tudod, ezt elérni, hogy odamész a könyvespolcodhoz és a könyveid hátulján a tartalmat elkezded olvasni,egyiket a másik után. Mikor már kettőt-hármat elolvastál, ülj le fújd ki magad és gondold át a történetedet. Mit szeretnél belőle kihozni. Hogyan akarod elérni, hogy olvassanak. Hiába gondolod, hogy úgyis átugorják, akkor is van egy kis réteg, aki igenis elolvassa a fülszöveget.

 

 

 T A R T A L O M 

 

Alapsztori: A természetfeletti történetek nagyon közel állnak a szívemhez. Nagyon sok potenciál van benne, szinte lehetetlen elrontani, hiszen bármi történik a végén meghagyja az esélyt a reményre. Ha másért nem is ezért jár egy hatalmas pirospont. Az alapsztori, ha jól értelmezem, hogy elindulnak szellemvadászósdit játszani, mert még soha nem találkoztak szellemekkel és meg akarják tapasztalni milyen is az, mindeközben Sam húgát is magukkal cipelik, mert a szüleik erre kényszerítik őket. Kicsit sablonos, de ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne. 

 Történet: Először is, a történetednek olyan nagy szüksége lenne egy prológusra, mint éhezőnek egy falat kenyérre. Hamar belevágtál a történet közepébe, amit annyira sajnálok. Nos, a történet elég sablonosan indít, utaznak az autópályán hőseink a hotel felé. Allison kissé ingatag, nem tudja, hogy mit is keress ott, majd jön a fordulat, Corey képében, aki rákérdez a nyilvánvalóra; hogyan halt meg a kislány. Szó szót követ, majd Allison rákérdez, hogy tudja-e Corey hányan halnak napi szinten tűz által… ebben a pillanatban kibukott belőlem is a kérdés, hogy „Miért? Mennyien?” Ez egy nagyon érdekes kijelentés volt. Olyan nyugodtan mondta ki Allison, mintha csak, azt jelentette volna ki, hogy hétfő után kedd jön. Holott, ha megnézzük nem igazán mindennapos a gyújtogatás vagy, hogy csak úgy felrobban egy ház és az esetek nagy részében az égő házakban az áldozat(ok) előbb hal(nak) meg szénmonoxidmérgezésben mintsem magától a tűztől. Nagyon valószínűtlennek tartom, hogy napi szinten több százan halljanak meg tűz által. Gondoljunk csak bele logikusan, a 21. században hány lakásban, épületben van tűzjelző? Milyen hamar ér ki a tűzoltóautó? És ha már megtörtént a tragédia, akkor sem hiszem, hogy mindennapos lenne ez az eset. Szomorú volt, azt is olvasni, hogy milyen könnyedén beszéltek egy gyerek haláláról – már ha a kislány valóban létezett. Hőseink megérkeznek a hotelba, és elfoglalják a szobát, majd felfedezik a hotelt, azonban az egyikük lebukik. Itt tart a történet jelenleg. Volt még egy érdekes dolog a történetben. A Fiat 500-as. Abba a kocsiba nem fértek volna el normálisan az öt ember meg a csomagok. Elég, ha csak annyit írsz, hogy a Fiat kényelmetlenül döcögött. Utoljára hagytam Wendy-t. Nem véletlenül. Wendy karaktere elég érdekes volt, de annyira illett oda.

 

Szereplők: Érdekes szereplőgárdával dolgozol. Kicsit több jellemzést írhatnál róluk, ne vedd készpénznek, hogy fanfictiont írsz. Te alakítod a történetet, ahogy a szereplőidet is. Írj róluk bátran.

 

Helyesírás: Helyesírási hibát nem találtam. Ami viszont zavaró volt, hogy általában múlt időben írtál, mégis néhány igét jelen időben foglaltad bele a mondatba. Rengeteg összetett mondatot használsz, és sok helyre teszel vesszőt, ahova nem kell, viszont, ahova meg kell oda nem teszel. Sok költőiképet használsz, ami egy idő után zavaró. Használj tőmondatokat. Lehet valami igényes anélkül is, hogy tele pakolod költői képekkel. Igaz, hogy gyönyörűen fogalmazol, és valószínű az is, hogy tudod, mi a különbség a „S” és az „és” között, de a végére úgy éreztem magam, mintha megint irodalomórán ülnék. A párbeszédek egész jók lettek, élethűek. Azonban a párbeszédek helyes írására is figyelj oda. Mikor hova teszünk írásjelet, hol írunk nagybetűt, hol nem. Sok helyen figyeltem fel rá, hogy nem tudod mit hova kell írni. Mielőtt kiadod a részt olvasd át vagy kérj meg valakit, hogy olvassa el neked.

 

Részek: Tökéletes hosszúságúak a részek. Nekem legalább is biztosan.

 

Mindent összevetve, tetszett a történeted. Érdekesnek bizonyul és várom a folytatást. Sok sikert a történetedhez.  

Csóközön; Cecily

 

 

 

 

Borítók, amikre büszke vagyok

Sziasztok! 

Szeretném megosztani veletek, a mostanában készült borítóimat is. Két hatalmas projekten dolgozom, az egyik egy kritika, a másik pedig még titok. Nos, most hogy újra dolgozom, kicsit átütemezem a dolgokat, így kicsit lassabban, kevesebb tartalmat fogok megosztani, hiszen - hála istennek - visszatérhet az életem abba a mederbe, amiben eddig csordogált! Ne aggódjatok, a blogolás fontos marad, és folytatni is fogom, csak nem úgy, mint gondoltam. 

Vissza a borítókra, hoztam egy pár olyan borítót, amit az elmúlt időszakban készítettem, és igazán büszke lehetek rájuk. Nincsenek sorrendbe szedve, de lényegében semmi sem változik! Lássuk tehát: 

Ezt a borítót Heather Cox In the end című blogjára készítettem akkor, amikor a designt is megkapta a blog. Egyszerűt szerettem volna és azt, hogy a főszereplője legyen rajta. Lady Gagáról sok olyan fotót találtam, ami megfelelt volna, mégis ennél döntöttem. Nem csicsás, nincs rajta semmi, csak Gaga és a cím. Azért vagyok rá mégis büszke, mert ha bár nem volt nagy erőfeszítés, mégis valami szépet hoztam össze. 

A Secret Lover egy Wattpad regény, amit a kishúgom ír. Dramione Fanfiction, ám jelenleg átírás/átfogalmazás alatt van a történet. Mindenképpen olyan borítót akartam, ami ha szeme jön veled például egy könyvesboltban fordítsd meg a tartalom elolvasásáért. Ezzel a borítóval - és hogy a húgom annyira örült neki, tudtam, hogy újra bele kell vágnom a szerkesztésbe.

Saját történetnek is járt egy borító, de erre inkább nem mondok semmit. A Purgatórium jelenleg kényszerpihenőn van. De talán majd egyszer sikerül újra életre kelnie, mint egy gyönyörű főnixnek, addig is csak a szerkesztgetések maradnak. (ZombieBoy-t kegyeleti okokból vettem le a blogról)

Mikor Heather Cox fejében körvonalazódik egy történet én általában nekiállok a designnak vagy esetünkben a könyvborítónak. Ehhez a történethez három borító is készült, de nekem ez tetszik a legjobban. Rengeteg lehetőség van a Witcher témában sok jó képpel. Erre még anyukám is, azt mondta, hogy HŰHA! 

Witcher vonalon maradva valamelyik este ezt a kis szépséget dobtam össze. Próbáltam valami különlegesebbet összehozni, így jött létre ez a borító, igazi kis szerelemgyerek. Kicsit vegyítve a könyvet, a sorozatot, és a játékot. Azonban nem csak ez volt aznap az egyetlen Witcheres borítóm. 

Erre vagyok a legeslegbüszkébb! Sokat gondolkoztam, hogy írjak rá címet vagy sem, végül úgy gondoltam egy Witcher felirat nem árthat neki. Nektek mi a véleményetek? Kell rá, vagy sem? 

Nos, ha már eljöttél eddig, úgy döntöttem, hogy két könyvborítót el lehet vinni, nevet és címet tudok rajtuk cserélni. Mi a teendőd ha szeretnéd valamelyiket? Írj nekem egy e-mailt a blogmagazinom@gmail.com-ra, amiben írd meg, hogy melyiket szeretnéd, és mi legyen a címe, milyen nevet írjak rá illetve hagyj egy kommentet, hogy írtál nekem. Erről  a kettőről van szó:

Csóközön: Cecily 

Fejlécek karantén alatt

Sziasztok! 

Elhoztam nektek pár fejlécemet, amit az utóbbi időben csináltam. Nos, kissé még be vagyok rozsdásodva, de azért igyekszem fejlődni. Most csak azokat a fejléceket hoztam el Nektek, amit a vírushelyzet alatt készítettem! Lássuk a medvét. 

Ezzel kezdtem. Ez volt az első. Emma Stone számomra egy elég kedvelt színésznő volt mindig is, bár az első Zombie Land filmben annyira nem fogott meg, a másodikkal annál inkább. Gondoltam, hogy tökéletes lesz a fejlécemre. Három napig kerestem a megfelelő képet, amíg meg nem találtam ezeket. Ehhez a fejléchez nem tartozik se történet, se blog. Ennek a blognak a nevét viseli címként. Ha valaki igényt tart rá, beszélhetünk róla. Nekem, annyira nem nyerte el a tetszésemet, kicsit csúnyácska az összemosása is, de irtó büszke vagyok rá! Hiszen ez adta a löketet erre a blogra. Amint látjátok a mérete nem 900*600 hanem 900*450. Kicsit kisebb, de úgy vélem a jó dolgokból kevesebbet adnak.*

A következő fejlécről úgy nyilatkozom, hogy leültem és a végén húgom bejelentette, hogy neki ez kell, és már meg van is a fejében a történet. Szóval erre meg ezért vagyok büszke. Talán ez, az a fejléc, amiről nem tudok hosszú oldalakat írni, két okból. Első, hogy húgomé lett a másik pedig az, hogy valami egyszerűt akartam létrehozni. Szerintem ez maximálisan sikerült. Nem is akármennyire. Be kell, hogy valljam, nekem sohasem tetszenek az általam készített fejlécek, mindig találok bennük hibát, hiányosságot, de ha valakinek megtetszik, akkor igenis büszkeség tölt el. Ha minden igaz ezzel a fejléccel még fogtok találkozni valamikor a közeljövőben. 

Nem időrendben haladok a fejlécekkel, hiszen ezt utoljára készítettem. Mégis úgy vélem itt a helye a harmadik helyen. Heather Cox In the end című blogjára készült egy teljes designnal együtt. Nos, tudni érdemes, hogy Heather Cox blogjainak a design részét általában én készítem. Ez a fejléc nagy fejtörést okozott nekem, hiszen Lady Gagáról nagyon kevés a használható kép. Talán azért, mert az egyedisége a nőnek olyan magaslatokon szárnyal, hogy egy vadászgép pilótája nem tudná lelőni. Azonban nem csak, azzal gyűlt meg a bajom, hogy találjak egy értelmes képet Gagáról, hanem az úriemberrel is. Heather híres arról, hogy olyan alakokat akar a fejlécére, akit senki sem használt még fel előtte, és őt aztán nem is izgatja, hogy az adott emberről egy átkozott kép sincs fent rendesen a neten. Így van ez Finn Wittrockkal is, akit vagy gyűlölnek a fotósok, vagy csak mégsem olyan híres, mint elsőre gondoltam volna. Erről a srácról csak fekete-fehér éles képek vannak. Mégis imádtam készíteni, mintha visszarepültem volna a múltban, mikor az első szedett-vetett designját készítettem a blognak. Azért most már kissé tetszetősebb. A blog címére kattintva ti is megkukkanthatjátok. 

Hát, ha a jussát nem is várja, azt minden bizonnyal, hogy ejtsek róla pár szót. Nos, drága Geralt of Rivia, vagy magyarosan Ríviai Geralt eljött a te időd. Nos, mint a facebook posztomban is megírtam jött az ihlet, na meg minden más, ami vele jár. Az első könyvet kiolvastam, most a másodikba kezdtem neki, a sorozatot két nap alatt néztem végig, és a videojáték is érdekes volt. A fejléc színvilága egészen érdekes. Én mindig is szerettem sötét színekkel dolgozni. A fekete-piros örök kedvenc marad. Eleinte két karaktert akartam rá tenni, így aztán két Geralt lett rajta. Nos inkább a könyv eseményeit próbáltam visszatükrözni benne. Ez a fejléc igazán elnyerte a nagyérdemű közönség tetszését. Neki nincs még blogja, viszont szerintem nem is akarom, hogy bárki elvigye. 

Végül, de nem utolsó sorban egy olyan fejlécet hoztam, aminek a stílusa kicsit eltér az enyémtől színvilágát tekintve. Azonban meg kell mondjam szerintem egész vállalható lett. Neki sincsen története vagy blogja. Ezzel a fejléccel annyira nem szenvedtem meg, ezt csak kétszer, vagy háromszor kezdtem neki. Kat McNamara szerepel rajta, szerencsére rengeteg jó minőségű kép van róla. Először erre is Wildflower-t akartam írni, de aztán úgy gondoltam más címet adok neki. Jelenleg Ő is elvihető!*

Jelenleg ennyi fejlécet hoztam, remélem, hogy tetszenek nektek! Írjátok meg mi a véleményetek róluk.

* Címet és idézetet tudok cserélni rajtuk. 

Csóközön; 

Cecily

Üdvözöllek

Sokat gondolkoztam, tervezgettem, mielőtt megnyitottam, ezt a blogot. Számításba vettem az összes pro és kontra érvet, meghánytam­–vetettem magamban a dolgokat, és arra az elhatározásra jutottam, hogy miért is ne? Szóval, hogy őszinte legyek, kicsit félek ettől a nagy „visszatéréstől” hiszen, annak idején, csak úgy eltűntem, mint sokan mások. Hogy ki is vagyok én? Hát igen, lehet ma már senkinek sem mond semmit a nevem. Akkor hát bemutatkozom.  Cecily Brooks vagyok, vagyis ezen az írói néven ismerhettetek évekkel ezelőtt. Akkoriban mindenkinek – vagyis a többségnek – volt egy nagyon szuper menő neve, amin írt, alkotott. Sokaknak azért, mert nem szerették volna, ha tudomást szereznek a blogger tevékenységéről, mások menőnek tartották és azért lett álnevük. Részben én is azért választottam magamnak írói nevet, mert nem szerettem volna, ha olyan emberek olvassanak, akiknek nagyon nem kellett volna. Nekem speciel sok nevem volt az évek során pl.: Maureen Evans, és még sorolhatnám. Nem csak azért változtattam nevet, mert éppen nem volt jobb dolgom. Maureen néven 5SOS-es fanfictionokat írtam, és nem szerettem volna, ha a saját történetemet is azonosították volna vele. Hogy miért pont Cecily Brooks? Nos, a Cecily név kettő okból volt fontos. Az első okom az volt, hogy az egyik kedvenc könyvsorozatom egyik mellékszereplőét is Cecilynek hívták, a második ok az volt, hogy senki sem használta, ezt a nevet. A Brooks pedig a kedvenc pankrátorom vezetékneve. Honnan ismerhettek engem? Én írtam/írom a Purgatórium című blogot, ami jelenleg az újraírás fázisai között halad, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egyszer talán, majd a távoli jövőben kiadom. Aztán volt egy design blogom, a Flegma Pingvin, ahol ötöd magammal designokat csináltam a nagyérdeműnek. Aztán egyszer csak besokaltam. Elegem lett! Így 2016–2017 között valahol, úgy döntöttem, hogy szünetet tartok. Igaz nem jelentettem be, és ahogy fentebb is említettem, egyik napról a másikra eltűntem, de meg voltak az okaim. Egyrészt magánéleti okai voltak, másrészt úgy éreztem, hogy már nem akarom folytatni. Nincs értelme, nincs miért vagy kiért. Alapból magamnak írtam, és azoknak, akiknek tetszett, de a végére — lehetett bármennyire is igényes és eredeti a történet, bármennyire is adtam bele mindent — belefáradtam, hogy harcoljak, hogy a gondosan felépített történetemet, szereplőimet és egyéb dolgomat ne másolják le, vagy azért, hogy ha az embere lánya csinál egy designt, akkor az, akinek csináltam egy „Köszönöm” -öt odabiggyesszen a kibaszott e-mail végére.

A magánéletemben is változások történetek akkoriban. Elkezdtem dolgozni és onnantól kezdve kicsit minden háttérbe szorult. Ahogy kiléptem a nagybetűs életbe olyan tapasztalatokat szereztem, amik alapjaimban változtattak meg. Az évek csak egymásra szaladtak, és kezdtem úgy érezni valami hiányzik. Néha ugyan leültem „szerkeszteni” meg „kódolni” és vártam a csodát. Nos, 2018-2019 között többször terveztem, hogy visszatérek, azonban ezekből semmi sem lett. (Jelenleg a Purgatórium Prológusa át lett írva, csak a drága nővérem még ül rajta, hogy átnézze nekem) Most, hogy itthon kell ülnöm, újra nekiálltam! Írok, és szerkesztek, valamint olvasom a The Witcher könyveket. Várom, hogy mit hoz a jövő, hogy munka és egyéb teendőim mellett, hogy fog sikerülni a blog is.  

Hogy mik lesznek ezen a blogon? Tippek, tanácsok, fejlécek, design ötletek, kritikák, ajánlók, és más egyebek. Azonban azt le kell, hogy szögezzem, hogy ez nem egy design blog, és nem is lesz az. Tőlem nem lehet rendelni semmit – ez így nem pontos, mert ha kéred kritikát/véleményt írok a blogodról, ha nagyon szeretnéd, de nem ez lesz a fő tevékenységem. Erre van ezer meg ezer másfajta blog, mint például a Primadonna, ahol a lányok gyönyörű munkát végeznek! Én inkább azon leszek, hogy olyan dolgokban segítsek, amikre annak idején én magam is kerestem a választ, de nem kaptam. Ilyen például az, hogy mit szeretnének látni egy e-mailbe a designblogok szerkesztői, hogy miért kell olyan kérdésekre válaszolni, hogy „Miért tőlünk szeretnél rendelni?” és erre a kérdésre nem, azt várják, hogy mert csak itt volt aktív a rendelés. Vagy, hogy miért kell olyan karaktert választani, akiről van több éles kép. Lesz szó itt karakterfejlődésről, erőszakról és trágár beszédről. Arról, hogy mi a különbség erotikus és undorító szexjelenet között, és hogy mennyit kellene leírni ebből, hogy még ízléses legyen. Ki szeretnék térni a zsánerekere, célközönségre. Arra, hogy miért kell mindig átolvasnod – mielőtt bétához adod a történetet. Lesz szó illusztrációról és arról is, hogy mennyire érdemes képeket pakolgatni egy történetes blogra.

Lezárásképpen még annyit szeretnék, hogy vigyázzatok magatokra és egymásra! 

Csóközön; Cecily